Kényszer vagy esély a nappalis hallgatók megnövekedett munkavállalási aránya

Somogyi Csaba és Fenyvesi Éva (2019) Kényszer vagy esély a nappalis hallgatók megnövekedett munkavállalási aránya. In: Tehetségek a tudomány láthatárán. Budapesti Gazdasági Egyetem, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar, Budapest, pp. 80-96. ISBN 978 615 5607 70 7

[thumbnail of Somogyi_Csaba_Fenyvesi_Eva_2019.pdf]

Előnézet

Szöveg
Somogyi_Csaba_Fenyvesi_Eva_2019.pdf - Megjelent verzió
Download (1MB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Napjainkban egyre több hallgató vállal munkát az egyetemi tanulmányai alatt, ezzel kiegészítve egyéb forrásokból származó jövedelmét. Ez a fajta munkavállalás a munkáltatóknak is jól jön. Egyrészt könnyebb ily módon orvosolni egy-egy területen kialakult munkaerőhiányt, másrészt a cégek járulékbefizetést spórolhatnak általa. A probléma az, hogy a munkavállalás nemcsak a nyári időszakra jellemző, hanem a szorgalmi időszakra is. Több óra, vagy akár napi 8 óra foglalkoztatás mellett nehéz elképzelni, hogy elegendő idejük van a hallgatóknak, hogy megfelelően teljesítsenek az Egyetemen. A jogszabályok áttekintése során semmilyen jogi korlátozást nem találtunk arra vonatkozóan, hogy egy hallgató ne létesíthetne 8 órás munkaviszonyt. Az előadásokra bár általában nem kötelező bejárni, de a gyakorlatokra igen, illetve igen szűk a „megengedett” hiányzások száma. Az, hogy az órarendjüket a hallgatók saját maguknak állítják össze, csak részben igaz, hiszen gyakran egy adott tanóra látogatására csupán heti egy vagy két lehetőség van, amelyből választhat a hallgató. Ráadásul ezek az időpontok a legtöbb esetben a tipikus munkaidőn belüli sávban találhatók, nem beszélve az oda- és visszautazásra fordított időről. Ha azzal a feltevéssel élünk, hogy a munkáltató „megértő” és a beosztások elkészítésénél figyelembe veszi ezt, akkor is felmerülnek további kérdések. Például az, hogyan szerzik meg a beszámolókhoz, vizsgákhoz szükséges tudást, hisz napi több órát munkában tölteni és nappali tagozaton tanulni, az önmagukat legjobban menedzselő hallgatók esetében is lehetetlennek tűnik. A 24 órából pedig szükséges valamennyi időt pihenésre és egyéb tevékenységekre, például szabadidős programokra is fordítani, mert, ha nem, előbb vagy utóbb megszenvedi a lelki és/vagy a fizikai egészség. „Az egyetemisták túlterhelődnek, állandóan fáradtak lesznek, és könnyen megbetegednek, mivel pihenésre nem marad idejük. Ha mégis szakítanak rá időt, annak a munkahelyi feladataik, vagy legtöbb esetben a tanulmányaik látják kárát. Aki nem tud eleget tenni tanulmányi kötelezettségeinek, nem tudja elsajátítani a leendő szakmájához, hivatása gyakorlásához szükséges tudást...” (Sármási, 2015) A munkát vállalni akaró hallgatók többsége ezért elsősorban a különböző atipikus munkavégzési formák közül választ, amelyek a legtöbb esetben jobban összeegyeztethetők tanulmányaikkal. (Jónás, 2015) Egyetemünk Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán több ezer hallgató tanul, akik közül tapasztalatunk szerint számos diák vállal munkát. Kutatásunkban ezért azt a célt tűztük ki, hogy feltérképezzük a KVIK-en tanuló, nappalis jogviszonnyal rendelkező hallgatók jövedelemszerzési lehetőségeit, körülményeit az egyetemen eltöltött éveik alatt. 81 Célkitűzésünket a következő kérdések megválaszolásával kívántuk elérni. - A vizsgált képzésen mekkora a tanulás mellett dolgozó diákok aránya? - A munkából szerzett jövedelemforrás mellett, vesznek-e igénybe egyéb támogatást a hallgatók, és ha igen milyen forrásból teszik azt? - A munkát vállaló hallgatók körében melyik a leggyakrabban igénybe vett foglalkoztatási forma, illetve milyen csatornákon keresztül jutnak álláshoz? - Mennyire fontos a hallgatók számára, hogy azon a szakterületen vállaljanak munkát, amelyen tanulnak? - Van-e összefüggés a hallgatók munkavállalása és a tanulmányi eredménye között?