A mediáció, mint lehetséges alternatív vitamegoldási irány 2. rész.

Szekeres Diána A mediáció, mint lehetséges alternatív vitamegoldási irány 2. rész. Multidiszciplináris kihívások, sokszínű válaszok, 2. pp. 71-91.

[thumbnail of Szekeres Diána 2015_2.pdf]

Előnézet

Szöveg
Szekeres Diána 2015_2.pdf - Megjelent verzió
Download (510kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Azon túl, hogy elsősorban a szemben állók megpróbálják elkerülni a konfliktust, szóba jöhet, hogy egymás közt megbeszélik azt. Ebben az esetben mindegyik oldal szabadon dönthet. Más alternatíva a bírósági per, ahol harmadik személyt vonnak be az ügybe a döntés érdekében, de ezzel az önálló döntés lehetősége meg is szűnik. És jellemzően cégek előtérbe helyezik a választott-bírósági eljárás alkalmazását, hiszen érdekeik védelmét előtérbe helyezve arculatukon nem kívánják, hogy csorba essen. Maga a közvetítés, mint módszer is bevon ugyan egy független, harmadik személyt a vita megoldásába, de úgy, hogy a felek önálló döntését semmi esetre se korlátozza. A mediációs tevékenység során egyik fél sem kerül háttérbe, vagy előtérbe, inkább az álláspontok közelítése a cél. Ehhez egy mediátornak szükséges az empátia, az empatikus kommunikáció, hogy az ügyfelei helyzetébe képes legyen beleélni magát, valamint olyan, az egyezkedést segítő módszerek használata, mint a nyitott kérdések. A mediátor maga független közvetítő szerepkört lát el. Felmerül azonban a kérdés, akkor hol helyezkedik el ez a fajta konfliktus-megoldási, azaz feloldási mód a gazdasági életben, kapcsolódhat-e a coachinghoz? Ténylegesen független tud-e maradni a mediátor, és vajon, hogyan képes együttműködésre ösztönözni a feleket, hogy olyan kölcsönösen előnyös megoldásra jussanak, ami végül lezárja, megoldja, feloldja a kialakult konfliktust? Gazdasági vetületben a jog útvesztőin át tanulmányomban és előadásomban a fenti kérdések megválaszolására törekszem.

Abstract

Apart from the disputants trying to avoid conflicts altogether, another solution could be that they discuss their conflicts between themselves. In this case both sides are free to take a decision. Litigation at court could be another alternative in which a third party is introduced to the case in order to reach a decision, but, by doing so, the possibility of an individual decision ceases there and then. Arbitration procedures are another way of dispute resolution which are typically preferred by companies, which, while protecting their interests, would not wish to lose face. Although mediation as a method also involves an independent third party in resolving the dispute, it, however, by no means restricts the independent decision of the parties. In the scope of mediation neither party is pushed to the foreground or the background, the aim is more to harmonise standpoints. In order to realise this aim, mediators need empathy and empathic communication so that they can identify themselves with their clients, and they also need to use open-ended questions, for example, in order to facilitate dispute resolution. Mediators take on the role of an independent intermediary. Still the question arises where this type of conflict resolution method is positioned within economic life and whether it could relate to coaching. Can mediators really remain independent, and how can they prompt the parties to co-operate in reaching a mutually beneficial solution that will close, solve and resolve the developed conflict? I am trying to offer a response to the above-mentioned questions in my paper and presentation entitled, ‘Through the legal maze from an economic point of view’.