Biomassza alapú gazdaság Közép- és Kelet-Európában

Vásáry Viktória (2019) Biomassza alapú gazdaság Közép- és Kelet-Európában. Multidiszciplináris kihívások, sokszínű válaszok, 2019 (1). pp. 88-117. ISSN 2630-886X

Előnézet

Szöveg
VASARY_Viktoria.pdf - Megjelent verzió
Download (2MB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

Az EU közép- és kelet-európai tagállamaiban a mezőgazdaságban, akvakultúrában, erdészetben és élelmiszeriparban végzett kutatási és innovációs teljesítmények számottevően elmaradnak attól, ami a nyugat-európai országokat jellemzi. A belső diszparitás hatására a KFI-ben gyengén teljesítő régiók nehezen tudják kiaknázni a kiválóságukban rejlő potenciált, akadályba ütköznek transznacionális együttműködések kialakítása során, kevésbé tudnak lobbizni speciális kutatási témáik érdekében. A szakadék áthidalását megkönnyítheti, ha a szektor sajátos kihívásait a biomassza alapú gazdaság keretén belül próbálják kezelni. Nem kérdés, hogy ehhez a biomassza alapú gazdaságot megfelelő stratégiával, stratégiai kutatási és innovációs kerettel kell felvértezni. A tanulmányban röviden összefoglalásra kerül a biomassza alapú gazdaság elméleti háttere, a kapcsolódó stratégiák és szakpolitikai dokumentumok köre, valamint elemzésre kerülnek az ún. „BIOEAST országok” társadalmi-gazdasági indikátorai. A szerző ezt követően interpretálja a „BIOEAST Biomassza alapú gazdaság kapacitásépítésére” vonatkozó kérdőíves felmérés eredményeit. A megkérdezettek egy része random módon került kiválasztásra az illetékes szakértők személyes kapcsolati hálójából (szakértői mintavétel), másik része hólabda mintavétel segítségével. A kérdőívet az üzleti, a tudományos (kutatóintézeti, egyetemi) és a kormányzati szektor szereplői egyaránt megkapták. Válaszaik kiértékelése deskriptív és következtetéses statisztikai módszerrel történt. A kutatás alapvetően arra irányult, hogy az egyes szereplők mit tartanak kedvezőnek a biomassza alapú gazdaság fejlesztése szempontjából, illetve milyen beavatkozási eszközöket látnak szükségesnek annak érdekében, hogy a fejlődést akadályozó tényezőket felszámolhassák, a szűk keresztmetszeteket kezelhessék. Az eredmények támogathatják a szakpolitikai döntéshozók munkáját, továbbá megerősítik, hogy a fenntartható biomassza alapú gazdaság fejlesztése során a hatékony együttműködésnek és a szinergiák kiaknázásának kulcstényezője a Triple Helix (Hármas Spirál) megközelítés.

Abstract

The European Union’s agriculture, aquaculture, forestry and food industry sees significant internal disparities in terms of research and innovation performance to the disadvantage of the CEE countries. This divide hinders the unlocking of excellence in low-performing research, development and innovation regions and the establishment of transnational cooperation for knowledge-based development, thus the appearance of specific research topics relevant to the CEE macro-region. To bridge the gap the specific challenges in the sector should be faced through the lens of bioeconomy (circular economy). At the same time there is no doubt that bioeconomy requires accompanying strategies and shared strategic research and innovation framework. The paper is aimed at providing a brief theoretical background on bioeconomy and related bioeconomy strategies and policies and analysing key socio-economic indicators of the ‘BIOEAST countries’ bioeconomy. Furthermore, it interprets the results of the ‘BIOEAST Bioeconomy Capacity Building Survey’, the respondents of which were chosen randomly through personal contacts of experts (who created a judgement sample) and by snowball sampling to get further contacts. The questionnaire was sent to a small subset of the target groups – business, academic, public sector stakeholders - and the answers were examined through descriptive and inferential statistical analysis. The focus was set on what stakeholders think the most beneficial for the CEE macro region in developing the bioeconomy and what type of intervention they identify as necessary to overcome barriers, to manage bottlenecks. The results highlight some implications for policymakers and point out that the creation of sustainable bioeconomy requires triple-helix stakeholders to find efficient collaboration mechanisms and build synergies